Learn
languages: Rainer: + 36 20 334 79 74 or + 36 20 549 52 97
Click
here! English version German version Russian version French version Spanish version Latin version all seven versions together
A tehén kultusz
Mivel az ember nomád életvitelt
folytatott, állandóan változtatta lakhelyét, és később is, amikor elkezdett
háziállatok tartani, csak olyanokat vett magához, amelyek nem befolyásolták az
ember mobilitását, meglehetősen igénytelenek voltak, nem kellett tető a fejük
fölött, és csak kis vizet fogyasztott. Természetesen ezek az állatok nem hoztak
sok húst vagy tejet. Ez volt a például a kecske.
Körülbelül 4-5000 évvel ezelőtt jött
egy gazdasági forradalom. Az ember a tehenet tette háziállata. Sokkal igényesebb
volt, szüksége volt egy istállóra, zöld fűre és friss vízre. De ez a kombináció,
hogy most volt neki egy nagy mennyiségű hús- és tejtermelője, valamint a földgazdálkodás
lehetővé tette számára, hogy letelepedjen.
A szarvasmarha háziállatként olyan
fontossá vált, hogy istenségként tisztelték. És ez a jelenség még mai napig is meg
lehet figyelni különböző kultúrákban. Kezdve az ókori egyiptomiaknál, akik imádkoztak
egy fekete bikához, a zsidó népen át, miközben Mózes megírta a Tízparancsolatot
a Sínai-hegyen, a nép imádkozott Baalhoz, az aranyborjúhoz, Indián át, ahol a
teheneket még mai napig nem szabad megölni, Spanyolországig, ahol megtaláljuk
az utolsó maradványait ennek a kultúrának a bikaviadalban.
Különösen a bika érdekes. A
modell könnyen rekonstruálható. Egy településen talán 10-20 család élt, akik
tartották egy 50 fős csordát, 2-3 bikával. Minden évben volt 10 újszülött borjú.
A természetes egyensúly törvénye szerint (ezt Darwin óta tudjuk), volt 3-4 hímállat.
De a nagyobb számú fiatal bika a folyamatos harcok az uralomért zavarták volna
a harmóniát az állományban. Ki kellett iktatni ezeket az agresszív tényezőket,
és levágni a hímállatok egy részét, és ebből kialakult egy kultusz. Ha egy
fiatalember akart csatlakozni a férfiak közösségéhez, bizonyítania kellett,
hogy ő készen áll. Valószínűleg 13-14 évesen, egy egyéves bikát késsel vagy
lándzsával meg kellett ölnie. Később abból fejlődött ki a tisztelt, a császári
Rómában nagyon népszerű, ma különösen az állatvédő aktivisták és humanisták által
élesen bírált bikaviadal.
Back
to portal! Click here! For more reading practice!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen